A szoboszlói juhászok viselt dolgairól


Azt beszélik, hogy a hajdúszoboszlói juhászok voltak régen verekedős természetűek. Ők találták fel a bográcsfenék használatát is - ha a mendemondának hinni lehet.

Alföldi juhászSok karakán legény akadt köztük. S amikor már megsokallták a csikósok, gulyások velük szemben elkövetett túlkapásait, hozzáláttak, hogy némi gátat vessenek elébük. Jóféle körülvágott bográcsfeneket borítottak a fejükre, lehajló szélű kalapjuk alá, oltalmul a fokosok és egyéb ártalmas eszközök ellen, s úgy kezdték az egyezkedést. S bizony nemegyszer ők osztották ki az utolsó ütéseket. Öreg csikósok, gulyások is bevallják ezt, felemlegetvén az elmúlt időket.

Gulyás legényA Hortobágy mellett juhászkodó vén Csibinek, még bojtárkorában, odakiáltott valami csúfolódó szót egy gulyáslegény, aki a karám mellett lovagolt el:
"Gyere utánam a szamaradon, te!"
"Megállsz te még, gulyás kiáltott vissza Csibi -, mert gyalog is utolérlek, osztán az inadba akasztom ezt a kampót!"
Idők múltán össze hozta őket a balsors, s akkor aztán bele is akasztotta a kampót. Úgy, hogy a legényt lepedőben vették fel a csapszék küszöbéről.

Hortobágyi csikósA Meggyesbe is betért egyszer, lámpagyújtás idején, két juhász legény, bográcsfenékkel kalapjuk alatt. Amint asztalhoz ültek, kampójukat térdük közé fogták, nehogy más kezébe tévedjen. A másik asztalnál ugyanis csikósbojtárok koccintgattak. Az első pohár után a két juhász mindjárt ezekre alkalmazta a nótát. Mert nyilvánvaló volt, hogy ez a négyesben létel semmiképpen sem múlik el zokszó nélkül. Kezdeni pediglen mindig legényesebb!...

Elszaladt a csikós lova,
Gyalog maradt a gazdája.
Mit ér a csikós ló nélkül,
Csakúgy tébláb esze nélkül.
Haszna néki csak addig van,
Míg a lova alatta van...

"A ti birka eszetek szerint!" - kiáltott oda az egyik csikóslegény, és botja végét már irányozta is az előénekes juhász eszetokja felé. Az meg nemhogy elkapta volna a fejét, hanem még inkább neki tartotta, azzal igyekezvén felfogni az ütést. Fel is fogta derekason! Még az üvegek is megcsendültek a kármentőben. A bográcsfenékről visszapattant bot leütötte a mestergerendán lógó kormos lámpát. A sötétben aztán olyan csúnyán összegabalyodtak, azt se tudták, ki kinek adott, ki kitől kapott.

Furulya

Azt mondják, hogy ezt a csúfoló nótát a juhászok költötték a nyáj melletti furulyázgatás közben. Nem feledkeztek meg a gulyásokról sem, őket is megörökkítették:

Azért ült a gulyás lóra,
Mert hamis volt a bikája,
Mikor felpattant hátára,
Beleakadt a szarvába,
Gatyaszára széjjel szakadt,
A tisztességből kimaradt.

Furulya

Akár juhászok költötték, akár se, maguk a csikósok, gulyások is használták ezeket a nótákat, egymás gúnyolására. Ők viaskodtak legtöbbet, éppen azért, mert kicsi s így bizonytalan volt köztük a rangbéli különbség.

 

A Szent Korona Hajdúszoboszlón


Fordulatos története során a királyi korona többször is volt Hajdúszoboszlón.
Az 1849. évben legalább kétszer bizonyíthatóan, egészen biztosan.Szent korona Az 1848-49-es szabadságharc folyamán a korona Budáról történő menekítése akkor kezdődött el, amikor 1848. december 30-án az országgyűlés elhatározta a főváros kiürítését. Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizottmány elnöke nyílt rendeletet intézett Bónis Sámuel képviselőhöz, melyben mint országos biztost megbízta, hogy a koronát budai őrzési helyéről szállítassa Debrecenbe, ahová a kormány is költözik.

"Az ellenség közeledvén a főváros felé... a kormány kötelességének tartja a koronát minden esetre biztosítani. Ennélfogva képviselő úr ezennel kirendeltetik, s kötelességévé tétetik Ürményi Ferenc koronaőr őexellenciáját azonnal felszólítani, hogy az országos biztos úrral együtt s egyetértőleg az ország szent koronáját s egyéb koronázási insigniáit (jelvényeit) azonnal a koronaőrségből még itt lévő legénység őrizte mellett egyelőre Debrecenbe... elszállítani." (Idézet a nyílt rendeletből)

Bónis Sámuel szabolcsi országgyűlési képviselő, Kossuth régi eszmetársa hamarosan megszervezve Ürmenyi hozzájárulását, tőle a koronát és a koronázási jelvényeket őrző láda kulcsát átvette. Ezt követően a koronaőrség 24 katonáját feleskette "...miszerint utolsó csepp vérükig védik a koronát."

Ezután egy nehéz feladat következett. A ládát Budáról Pestre kellett átszállítani. Ennek végrehajtása céljából Bónis saját zárt üveges hintóját állíttatta elő. A Szent korona közelrőlAzonban az épülő Lánchíd ekkor még nem készült el teljesen. A budai hídfőnél csak egy mély árkon, pallókon át lehetett a hídra felhajtani. Kocsival és egy ilyen különleges rakománnyal, mint amilyent a hintó vitt ez felelőtlen kockázat lett volna. A csónakkal való átkelés a zajló Dunán szóba sem jöhetett.
Kossuth intézkedésére az árkot betemették. A koronaőrök által két oldalról támogatott kocsi végül feljutott a hídra, átment a pesti partra. A Szent Korona volt a Lánchíd első nem gyalogos utasa.
A pesti hídfőtől a pályaudvarra vitték a koronázási ékszereket. Itt egy vasúti kocsiban elhelyezve a koronaőrség védelme mellett Szolnokig szállították. Ugyancsak vasúton indították útnak a kincstár bankjegykészletét és a bankjegyek nyomásához szükséges állami és egyetemi nyomdák gépeit.

Mivel a vasút csak Szolnokig volt megépítve, innen szekerekkel szállították tovább úgy az embereket, mint a rakományokat. Az útvonal Törökszentmiklós-Kisújszállás-Karcag-Nádudvar-Hajdúszoboszló útvonalon vezetett Debrecenig. Az igen kemény 20 fokos télben "Az elfáradtaknak a gyérszámú útszéli korcsmákon vagy fogadókon kívül csak a hólepte mezők nyújtottak pihenőhelyet." (A szabadságharc fővárosa Debrecen szerk. Szabó István)

Mint egy másik leírás mondja, a megfagyott úton lehetett ugyan haladni, de az út életveszélyes volt. Különösen ilyen volt az útszakasz Karcag és Nádudvar között. Több fogattal itt baleset is történt.
"A szekeret, mellyen a Szent koronát vitték, hasonló sors ért, s a kísérő hadnagy a fején kapott sebet, egy közgránátosnak pedig a karja sérült meg." (Szilágyi Sándor: A magyar forradalom története 1848-49-ben)

Az idézett történeti rajzból kiderül, hogy a szekér felborult. A koronázási láda és a katonák az úttestre, illetve az árokba zuhantak. A történet íróját is szállító szekérmenet január 3-án a koraesti órákban érkezett Szoboszlóra. Fogthüy JánosBika fogadó) vacsoráztak és magánházaknál lettek elszállásolva.
Ekkor érkezett a városba Kossuth Lajos családjával, valamint a koronát és a kincstárt szállító szekerek is.
Kossuth Lajos családjával együtt Foghtüy János hajdúkerületi alkapitány házában - korábban pozsonyi követtársánál - lett elszállásolva. Megfázásból eredő betegsége miatt csak négy nap múlva tudta útját tovább folytatni Debrecenbe.

De hol helyezték el a koronát és a koronázási kellékeket tartalmazó ládát, valamint a kincstárt?

A kérdésre biztos feleletet jelenleg nem lehet adni. Azt, hogy a Szent Korona egyáltalán itt volt a városban egyetlen hiteles levéltári adat utal. Kiss János városi hadnagy 1849. január 4-én a közgyűlés előtt bejelentette:
"...olyan rendelést tett, hogy a korona és a kincstár őrzésére 60 nemzetőr rendeltessék ki." A városi közgyűlés által a bejelentés "Helyben hagyatik s a nemzetőrség tisztjei által teljesíttetni rendeltetik."
(Közgyűlési jegyzőkönyv másodlat 1848-49. év)
Tudva azt, hogy Pestről elindult koronaőrség 24 tagja kísérte a szállítmányt, figyelembe véve, hogy közülük néhány Nádudvar előtt a szekér felborulásakor megsérült, A Szent koronaígy is a mintegy 80 fős őrség kirendelése jelentős számnak tűnik. Felvetődik annak lehetősége is, hogy a koronát és a kincstárt nem egy helyen őrizték.
Azt biztosra vehetjük, hogy mindkét fontos szállítmány elhelyezése csak a városközpontban a városháza közelében a Nagy-köz (ma Kossuth utca) elején álló városi fogadó környékén lehetett. A számba vehető helyek a Foghtüy háznak is a közelében állottak. Maga a városháza is alig jó száz méternyire volt Kossuth szállásától. Mindez megkönnyítette Kossuth személyes intézkedését különböző ügyekben. Egyébként a "kincstár" Szoboszlón való elhelyezése idején működött is. Az 1849. január 6-i közgyűlésen olvasható, hogy
"Rendes hadnagy előterjeszti - miképp Honvédelmi Bizottmány elnöke Kossuth Lajos urtól ki most éppen jelen van - alkapitány Foghtüy János úr által olyan értesitést tett, hogy a még jelentkező idegen szekereket összeiratni és kifizettetni akarja."
(Tanácsi és közgyűlési jegyzőkönyv 1847-49)

Azokról a szekerekről van szó, melyek Debrecenből, Hajdúböszörményből és Szovátról lettek ide rendelve, hogy az országgyűlés tagjait, a hivatalokat és felszereléseket Szolnokról Debrecenbe szállítsák. Ezek nagy része itt időzött Szoboszlón. Az összeírás és a kifizetés meg is történt. A fizetés helyszíne a városháza lehetett, mivel a feladatot végrehajtó személyek városi tisztségviselők voltak. A kincstár működési helyeként még a postát is számításba lehet venni. A postamesteri feladatokat ekkor Foghtüy Máté látta el. A két Foghtüy nevét (János és Máté) később Kossuth itteni tartózkodásával, Debrecenbe történt tovább menetelével kapcsolatosan többen összetévesztették. Mindezeket azért szükséges megemlíteni, mert a kincstár mellett ott lehetett a Szent Korona is.
Nem utolsó lehetőségként azt is számításba kell venni, hogy a koronázási eszközöket tartalmazó láda Foghtüy János házában került elhelyezésre. Ezt a feltevést alátámasztja az is, hogy amikor 1850-ben az osztrák csendőrök az Alföldön mindenfelé keresték a királyi koronát - így Hajdúszoboszlón is - elsősorban Foghtüy János házában kutattak utána.
Kossuth Lajos és kísérete 1849. január 7-én a déli órákban indult el Hajdúszoboszlóról Debrecenbe. Az egymást követő kocsisorokkal vitték el a Szent Koronát is. Debrecenben a városháza titkos levéltárában helyezték biztonságos helyre.
Másodízben 1849. június 4-én szállították át a Szent Koronát Hajdúszoboszlón. Ugyanazon az útvonalon, amelyen Debrecenbe érkezett, most Szolnokra szállították, hogy Buda visszafoglalása után ismét az ország fővárosában nyerjen elhelyezést.
A királyi korona lehetséges, de igen bizonytalan harmadik szoboszlói léte 1849. július 29-30. napja. A hadi helyzet alakulása miatt a hónap elején a fővárost ismét fel kellett adni. A kormány ekkor Szegedre költözött. Szemere Bertalan miniszterelnök a koronázási ékszereket tartalmazó vasládát is ide szállíttatta. A csüggeteg honvédsereg maradék erőinek összevonását és Temesvár körzetében tervezett ellenállását nem kísérte szerencse. A bekövetkezett újabb vereségek miatt Szemere és Görgey"Ekkor a koronát titokban Nagyváradra szállították, készülve az eshetőségre, hogy ha szükség lesz rá, hát legyen kéznél. Ekkor lehetett a koronát tartalmazó láda Szoboszlón"
(Szoboszló és Vidéke 1902. XII. évf. 42. sz.)
arra a merész elhatározásra jutott, hogy a koronát felajánlják Konstantin orosz nagyhercegnek.

Az előbbieket Henteller Lajos jeles történetíró írta a helyi lap szerkesztőjének az e tárgyban hozzá intézett érdeklődő levelére. Arra, hogy Szeged-Szolnok-Szoboszló útvonalon vitték volna a koronát Nagyváradra, nincs bizonyíték. Azt viszont tudjuk, hogy a kísérlet kudarca után Nagyváradról Nagyszalontán át Aradra szállították.
Szemere Törökország felé menekülve több helyen is megkísérelte a koronázási kegytárgyakat tartalmazó ládát elrejteni. Végül Orsova mellett közel az akkori országhatárhoz, sikerült azt elásni. A rejtekhelyről csak néhányan tudtak.
A szabadságharc leverése után az osztrákok mindent elkövettek a korona megtalálása és visszaszerzése érdekében. Négy évi sikertelen próbálkozás után egy Londonban működő magyar kém segítségével jutottak a rejtekhely nyomára. Így is hosszas keresgélés után 1853. szeptember 8-án bukkantak a földben lévő ládára. Hamarosan hajóra rakták és díszes külsőségek között Budára, a Szent István kápolnába szállították. Három napi közszemle után szeptember 18-án vonaton Bécsbe vitték. A burg tróntermében Ferenc József császár is megszemlélte. Másnap ugyancsak vonattal visszaküldte Budára. Az Aradon kivégeztetett honvéd tábornokok hóhéra, sok száz magyar honvéd tiszt bebörtönzője nem is gondolt arra, hogy megkoronáztassa magát és Magyarország törvényeire felesküdjön.
Ismeretes, hogy a második világháborút követően Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum Főigazgatója
átveszi a koronázási ékszereket őrző ládát (Ferihegy, 1978. január 5.)Ausztria területén a korona- őrség a Szent Koronát elrejtette.
Az amerikai hadsereg külön egysége a rejtekhelyet felfedte és a koronát, a koronázási jelvényeket az Egyesült Államokba szállították. Az amerikaiak a koronázási ereklyéket csak 1978. január 6-án adták vissza jogos tulajdonosának, a magyar nemzetnek. Az átadás-átvétel az Országházban ünnepélyes külsőségek között történt meg.
A korona ellenőrzése
E nagyjelentőségű esemény kapcsán a Hajdú-Szoboszló c. mezőgazdasági üzemek lapjában (1978. január 15. sz.) írtam egy kisebb ismertetést a magyar királyi korona 1849-es hajdúszoboszlói történetéről. Ennek ma is időszerű befejező sorai így szóltak:

"Jól esik tudni, hogy 1849-ben történelmünk e dicső, de tragédiákkal is terhes évében elődeink, városunk rövid időre ugyan, mégis helyet és oltalmat biztosítottak nemzeti kincseinknek."
A millennium 2000 ünnepségeinek során, a magyar állam megalapítása ezredik évében Hajdúszoboszló méltán és joggal sorolható a Szent Koronát őrző városok közé.

 

 

Falucsúfolás


A szóbeli hagyományok sorában általában "falucsúfolók" (helységcsúfolók) néven tartja számon a folklór azokat a tréfás, csipkelődő hangú, frappáns anekdotaszerű történeteket, verseket, rigmusokat, dalokat, szólásokat, szóhasonlatokat, állandó szókapcsolatokat, tréfás jelzőket, melyek valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokástól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott (vagy éppen ravaszságból ostobának tettető) cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki.

A falucsúfolók utalnak a kisebb közösségek etnikai sajátosságaira, magatartására, eltérő gondolkodásmódjára. A falucsúfolókat egyik falu mondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Kivejezve az adott közösség kapcsolatrendszerét, gondolatvilágát, humorba öltöztetett sajátos szemléletét, a többi falutól elütő másságát, melynek során észreveszik és kigúnyolják a másik hibáját, de a sajátjuk előtt vaknak bizonyulnak.

A falucsúfolók jellemzője a túlzás és a nagyítás. Egy részüket megtörtént komikus eseteken alapul, ugyanakkor a legtöbb kicsúfolt emberi ostobaságból eredő esemény a valóságban nem történt meg, vagy nem úgy, és nem ott.

Tartalmukat mindig a konkrét viszonyok között kell elemezni. A falucsúfolók egy része kizárólag 1-1 településhez kötődik századok óta, más részük országszerte elterjedt, vidékenként más-más falura helyettesítve ismerik. Vannak ún. nemzetközi vándortörténetek, melyek átlépve ország- és nyelvhatárokat, felbukkannak más népek költészetében is.

A falucsúfolók tömegét mondják a Veszprém megyei Rátótról (Gyulafi-rátótról) - éppen ezután a település után nevezi a magyar folklór az anekdotaszerű falucsúfolókat rátótiádáknak. S ugyancsak bővelkednek a falucsúfolókban a Székelyföldön, Szatmárban, Beregben, Palócföldön, Göcsejben, Csallóközben lévő falvak is. Nem panaszkodhatnak eleink elmésségét illetően a mai Hajdú-Bihar megyében lévő települések sem.

Hajdúszoboszlót a szomszédos községek "Bálintfalvá"-nak csúfolták. Az elnevezés onnan ered, hogy a XIX. század első évtizedeiben igen sok Bálint nevű férfi volt Szoboszlón. De csúfolták a város lakóit azzal a mondással is, hogy "egykapában maradt, mint a szoboszlai tengeri". Elfelejtették ugyan, hogy vajon hányszor is kapálták már, a felesleges fáradtságtól viszont kímélték magukat.

Vannak települések, melyekről a falucsúfolók özönét költötték. Ezek közé tartozik Kaba. Itt most csak kettőt közlünk ezek közül: "Mást gondolt, mint a kabai muzsikus", aki halálán volt, de meggyógyult. S mikor felemlegették neki, azt mondta - nem haltam meg, mást gondoltam. Ha nincs meg az egyetértés, ma is azt mondják: "Nincsenek egy akaraton, mint Fodor Márton lova Kabán". Egyik jobbra, másik balra húz.

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár