Híres emberek Hajdúszoboszló történetében:

Acsády Ignác
Balla Péter
Bihari Kálmán
Bocskai István
Fehér Gábor
Gönczy Pál
Halasi Fekete Péter
Harsányi Bálint
Hőgyes Endre
Hőgyes Ferenc
Hüse Károly
Kecskeméti Balázs
Kenézy Gyula
Kígyós Sándor
Kovács Gyula
Kovács Máté
Mészöly Géza
Miskolczi László
Nagy Lajos
Oborzil Edit
Pávai-Vajna Ferenc
Pénztáros István
Rakodczay Pál
Rácz György
Szabó László
Szívos Béla
Szép Ernő
Szoboszlai Mata János
Thököly Imre
Tóth Lajos
Závory Sándor
Bor János
Budai Ferenc
Csanády család

 

 

 

 

Acsády Ignác

A magyar történetírás jeles személye. Nagykárolyban született 1845. szeptember 9-én. Édesapja Adler Farkas az 1860-as évektől a Hajdúszoboszlói közélet tekintélyes szereplője. Számos kulturális kezdeményezés (zsidó templom építése, városi kulturális események, stb.) bőkezű támogatója.

Acsády Ignác jogi tanulmányokat végzett. Ezt követően újságírással, szépirodalommal foglalkozott. Érdeklődése 1880-tól a történetírás felé fordult. Elsősorban a gazdaság és a társadalomtörténet kérdéseivel foglalkozott. Rendszerező és áttekintő művei közül megemlítendők:
- Magyarország három részre szakadásának története 1526-1608.
- A magyar társadalom története
- A magyar jobbágyság története.

Ez utóbbi műve négy kiadást ért meg. Legjelentősebb művének ezt tekintik, írásában a jobbágyság, a parasztság iránti rokonszenv nyilvánul meg.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként 1906. december 17-én Budapesten halt meg.

 

Balla Péter

A magyar ének-zene és a református egyházi énekköltészet kiemelkedő egyénisége. Hajdúszoboszlón született 1908. augusztus 11-én. Édesapja Herhi Balla István állatorvos, édesanyja Szűcs Margit.

Édesapja még az első világháború előtt családjával együtt a Bihar­megyei Belényesre került. Balla Péter itt járt református iskolába. Már a román uralom idején érettségizett. Bukarestben akadémiai szinten hegedülni tanult és a román művelődési minisztérium ösztöndíjával jutott el Budapestre, a Zeneművészeti Főiskolára. Kitűnő hegedűs volt, de a népdal-népzene vonzásában Lajta Lászlóval, és Bartókkal, Kodállyal munkakapcsolatban népdalokat gyűjtött Bukovinától a Dunántúlig. Az 1930-as évek közepétől a református egyházi énekek és a népdalok tanításával missziót teljesített. Ő volt a Sali Deo Gloria (SDG) balatonszárszói táborának nótafája. l950-5l-ben a Népművészeti Intézet munkatársa, népdalgyűjtő. Munkásságához mindig hozzátartozott a református egyházi zene. Saját szerzésű énekei, kórusművei mellett a ma használatos templomi énekeskönyv 512 énekének egyik válogatója.

Az 1960-as években mellőzött, sokat betegeskedő ember. Pestkörnyéki iskolákban gyerekeket tanított hegedülni. 1984. december 11-én Vecsésen halt meg. Lakóházát 1988-ban emléktáblával jelölték meg.

 

 

Bihari Kálmán

Tanítócsaládból származott. Maga is tanító, tanár, író lett. A Bihar megyei Okányban született 1855-ben. Először Máramaros-szigeten a református iskolában tanított.

Hajdúszoboszlóra 1876-ban jött, az akkor alakuló polgári iskolába. Ezt követően 1877-ben a budai gimnáziumban tett vizsgát "nyelv és történelmi szakcsoportban".

1878-ban katonaként részt vett Bosznia-Hercegovina bekebelezésében. Hazatérve feleségül vette Soltész László helybeli református lelkész leányát, Erzsébetet. Véglegesen Hajdúszoboszlói lakos lett. Budapesti és vidéki újságoknak írogatott.

Könyv alakban két műve jelent meg: Elbeszélések és Igazságok az életből címmel. Érzelmekben gazdag, érzékeny lelkületű író volt. Az 1889. évben gumókor támadta meg és 1890. január 30-án meghalt. Hajdúszoboszlón helyezték el örök nyugalomra.

 

Bocskai István

Erdély és Magyarország fejedelme. Kolozsváron született 1557. január l-én. Apja Bocskai György Bihar-vármegyei nemes, anyja Sulyok Krisztina. Bécsben nevelkedett udvari apródként a legelőkelőbb magyar családok gyermekeivel. A Habsburg uralomból kiábrándulva a bihari birtokain húzódott meg.

A törökökkel való szövetség gondolatát fontolgatta, amikor Belgiojosó kassai kapitány sereggel indult elfogatására. A végső veszélyben megnyerte támogatóinak a hajdúkat. Segítségükkel 1604. október 15-én Álmosdnál szétverte az ellene küldött csapatot.

A Felvidék és Erdély hamarosan Bocskai fennhatósága alá került. 1605. februárjában a medgyesi országgyűlés Erdély, áprilisban pedig a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta. Sikerei következtében a királyi udvar egyezkedésre kényszerült Bocskaival. Az l606-ban megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendek jogait, a vallásszabadságot, és két tiszai vármegyének Erdélyhez való csatolását.

A győztes szabadságharc kivívásának fő részeseit, a hajdúkat kiváltságos jogokkal felruházva a hajdúvárosokba letelepítette. Mintegy l0 ezer magyar család jutott otthonhoz, földhöz, hajdúnemesi jogokhoz. A telepítés nyomán elnéptelenedett területek őrizhették meg magyar jellegüket.

Bocskai István váratlanul halt meg Kassán, 1606. december 29-én.

 

Bor János

Református tanító, iskolaigazgató, újságszerkesztő, 49 éven át városi képviselő, 27 évig megyei törvényhatósági bizottsági tag, és sokféle társadalmi egyesület vezetőségi tagja.

Az Arad-megyei Vadászi községben született l870. szeptember 11-én. Ősei Szoboszlóról származtak el, még a XV. század elején kaptak nemességet Halmay előnévvel. Édesapja Vadásziba volt református lelkész, édesanyja Osváth Lujza. Nagyszalontán gimnáziumot végzett és Debrecenben a Kollégiumban szerzett tanítói oklevelet. Hajdúszoboszlóra 1891-ben jött tanítani, és itt élt haláláig. Első írásai a "Szoboszló és Vidéke" c. lapban jelentek meg 1892-ben. 1900 januárjában a tanítótestület elnökévé választották. Miután a református iskola 1908-ban fiú és leány részre tagozódott, a fiúiskola igazgatója lett. Ezt a megbízatást 25 éven át, nyugdíjazásáig töltötte be. Az l848-as szellemiségű Függetlenségi-párt 1902-ben alapította a Független Hajdúság c. helyi hetilapot. A lap felelős szerkesztője Bor János lett. Meggyőződéssel képviselte a 48-as párt elveit. Negyven éven át volt a lap felelős szerkesztője, vagy kiadója.

Felesége, Rácz Ilona segítette férjét sokféle munkája ellátásában. Jenő fia tábornoki rangban Horthy kormányzó környezetében katonáskodott. Súlyos betegségben l943. október 7-én hunyt el.

 

Budai Ferenc

Tanító-rektor, református prédikátor. A Közép-Szolnok megyei Pér községben l760. október 8-án született. Édesapja Budai András, édesanyja Tarnyik Katalin. Testvérbátyja, Budai Ézsaiás, a Debreceni Református Kollégium híres professzora.

Életútja a korabeli tanulni akaró debreceni diákok jellemző pályafutása. Debreceni tanulmányai befejezésével 1785-ben Szoboszlóra került, ahol a Kisgimnázium rektora lett. Két évet töltött itt azzal a céllal, hogy külföldi tanulmányútjához előteremtse a szükséges költségeket, l787 nyarán indult el Nyugat-Európába. Svájcban és Németország több városában tanult. Pénze fogytával 1788. decemberében visszaérkezett Szoboszlóra, hogy munkáját folytassa. A következő évben Hajdúszovát lelkészévé választották. Az itt töltött 13 év alatt írta meg "Magyar Ország Polgári História" c. lexikont. A 3 kötetes mű eseményeket, életrajzokat, anatómiai, fizikai történelmi és más fontos tudnivalókat ismertet. Igen népszerű könyv volt. A lexikon megjelentetése testvére nevéhez fűződik.

Hirtelen támadt betegsége két nap alatt sírba vitte. Debrecenben halt meg 1802. szeptember 28-án. Sírjánál Csokonai Vitéz Mihály olvasta fel erre az alkalomra írt versét.

 

 

Csanády Sámuel és utódai

A Hajdúkerület főkapitánya volt. Ezt a tisztét 1711-1734-ig töltötte be. Bocskai István rokonsági körébe tartozott. Édesapja Csanády István, édesanyja Czeglédy Klára. Csanády Sámuelt az 1702. évi összeírás szoboszlói lakosként tünteti fel a IX. tizedben.

Főkapitányi tisztségét II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverését követő békekötés évében nyerte el. Hűségesküt tett III. Károly királynak. Ebben az időben Szoboszló város igen nehéz helyzetben volt. Az itt állomásozó vagy átvonuló csapatok felélték és pusztították a települést. Az udvar igyekezett a hajdú kiváltságokat csorbítani és a hajdúkat adófizetésre kötelezni. A főkapitánynak sokszor kellett a helytartótanácshoz, vagy Bécsbe a kancelláriához utazni a veszélyek elhárítása céljából. Csanády Sámuel megismerte a hivatalok működésének módját, sok személyes kapcsolatot teremtett. Tapasztalatait a hajdúvárosok számára hasznosította. Hajdúszoboszlón 1734-ben halt meg.

Halálát követően fiát, Csanády Sámuelt választották hajdúkerületi főkapitánynak. Tisztségét 1734-1777 között 43 éven át töltötte be. Főkapitánysága idejére esett az osztrák-porosz háború lefolyása. Mária Terézia királynő seregébe a Hajdúkerület 400 lovast adott. Ebből Szoboszló 100 főt állított ki Csanády Ferenc hadnagy parancsnoksága alatt. A főkapitány sokat viaskodott a bécsi udvarral a hajdú kiváltságok biztosítása érdekében. Ügyes diplomáciai lépésekkel, összeköttetésekkel eredményesen tudta védelmezni a Hajdúkerület jogait.

Amikor 74 éves korában elhunyt, az ő fia, ugyancsak Csanády Sámuel követte a főkapitányi székbe, (l777-1790-ig) így a nagyapa, fia, unoka összesen 79 éven át irányították a Hajdúkerületet. A harmadik Csanády legnagyobb érdeme és sikere a Hajdúkerület önállóságának megmentése 1788-ban. Négy fia közül három katona lett. László főhadnagyként a törökök elleni balkáni háborúban, Imre a franciák elleni harcok során elesett. József generálisi rangot ért el. Sándor a szoboszlói közélet jeles személye volt. Ő építette a ma is álló Csanády-házat.

A Csanádyak Hajdúszoboszló életében több mint 200 éven át jelentős szerepet töltöttek be.

 

 

 

Gönczy Pál

Pedagógus, művelődésügyi politikus. Hajdúszoboszlón született 1817.december 26-án. Édesapja Gönczy János városi tanácstag, gazdálkodó. Édesanyja Sári Judit.

Az elemi és a gimnáziumi osztályokat Szoboszlón végezte. Ezt követően a debreceni főiskolán filozófiát és jogot végzett. Másfél évig Arany János osztálytársa volt. Barátságukból eredően Arany János többször járt Szoboszlón a Gönczy család vendégeként. Gönczy Pál tanulmányai bevégzése után 1838-ban a Bihar megyei Köbölkut iskolájában rektor lett. Ezt az állását rövidesen ugyanitt, majd Gálospetriben házi nevelőséggel cserélte fel. Nevelősködése során kertészeti, gazdálkodási tapasztalatokat és ismereteket szerzett. A későbbiek során is szívesen foglalkozott a gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel.

Gönczy Pál pedagógiai munkásságának 50. évfordulóját 1888-ban ünnepelte a minisztérium és az ország. Ekkor már államtitkári tisztségben és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként köszönthette szülővárosa küldöttsége is.

1889-ben nyugdíjba ment és Karácsondon (Heves megye) lévő birtokára vonult vissza. Ott gazdálkodott 1892. január 10-én bekövetkezett haláláig. Gönczy Pál debreceni tanulmányai befejezésétől haláláig távol élt Hajdúszoboszlótól. Szülővárosa szellemét és emlékét mindig szívében hordozta. Az iskolát, ahova járt, szemléltető eszközökkel látta el, és a város minden jelentős eseményét számon tartotta.

 

 

Halasi Fekete Péter

Bocskai István fejedelem Szoboszlóra települt lovas hajdúinak kapitánya. Életútjára vonatkozólag hiányos adatokkal rendelkezünk. Előnevéből következtethető, hogy Halasról (Kiskunhalas) származott. A törökök által megszállt kiskunsági városból talán már elődei elmenekültek.

Halasi Fekete Péter 1642-ben éppen Szoboszlón tartózkodott, amikor arról kapott híradást, hogy Hegyesbori (Karcag határában) birtokát törökök dúlják. Fegyvert fogott 40-50 lovasával Szoboszlóról indult el a törökök elkergetésére. A túlerőben lévő törökök elleni összecsapásban megsebesült. Hajdúi Karcagújszállásra vitték, ahol sebeibe belehalt. Ekkor, 1642 tavaszán 65-70 éves lehetett. Vagyonán az 1642. május 24-én Szoboszlón kelt egyezséglevelük szerint öt gyermeke osztozott meg. Gyermekei: Mihály, Zsuzsanna, Sándor, Péter és Anna. A fiúk leszármazottai a ma is élő Halasi Fekete családok.

 

 

Harsányi Bálint

Huszár főhadnagy, az 1848-as szabadságharc hőse. 1820. október 21-én Hajdúszoboszlón született. Apja ismeretlen, anyja Harsányi Zsuzsanna. A helybeli református iskolába járt, ahol 1839-ben aláírta az iskola törvényeit. Ez azt jelentette, hogy tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban kívánta folytatni. Ehelyett a Württemberg királyi lovasezred katonája lett.

l848 végén Silye Gábor hajdúkerületi kormánybiztos megkezdte a Bocskai csapat szervezését. Ebben segítségére volt Harsányi Bálint, aki itt már főhadnagyként szolgált. A Bocskai huszárok részt vettek az l849. évi dicsőséges tavaszi hadjáratban. Szolnokról kiindulva már Pest alatt jártak, amikor a rákosmezei ütközetben Harsányi Bálint április 11-én halálos sebet kapott. Katonái Isaszegen temették el. Tetteit irodalmi művek örökítették meg.

 

 

Hőgyes Endre

A hazai orvostudomány kiemelkedő alakja. Hajdúszoboszlón született 1847. november 30-án. Édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia.

Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, majd Debrecenben a Kollégiumban folytatta. Ezt követően a pesti egyetem orvosi karán 1870-ben szerzett oklevelet. A diplomaszerzés után rövid ideig Hajdúszoboszlón dolgozott, majd a fővárosba ment, ahol az elméleti orvostani tanszéken tanársegéd lett. Alig 28 évesen egyetemi magántanári képesítést nyert. Ebben a minőségben meghívták a kolozsvári egyetem kór- és gyógytani tanszékére, ahol nyilvános, rendes tanári kinevezést kapott.

Szülővárosával mindig szoros kapcsolatot tartott fenn. A református egyházhoz adományokat juttatott el, könyveket küldött, segített a Pesten járt küldöttségeknek a polgári fiúiskola állami kézbe vételében. Súlyos idegbetegségben, Budapesten halt meg 1906. szeptember 09-én.

 

Hőgyes Ferenc

Hőgyes Endre legfiatalabb öccse, orvos. Hajdúszoboszlón 1860. március 2-án született. Iskoláit bátyjához hasonlóan végezte azzal a különbséggel, hogy ő egyetemre Kolozsváron járt.

Budapesten kezdte meg orvosi működését az akkor már hírneves bátyja közelében. Kiváló gyakorlóorvos lett. Több közéleti személyt kezelt családjukkal együtt. Wekerle Sándor miniszterelnök háziorvosa volt. Orvosi hivatása mellett a művészetek is érdekelték. Tehetséges amatőrként festett, neves személyekről plaketteket készített, és jelentős műtárgy gyűjteménye volt. Mindezek mellett kedvelte a zenét is. Bátyjával és barátaival saját örömükre gyakran zenéltek, A két testvér egy házban, de külön-külön álló lakásban lakott, így könnyen meg tudták szervezni a házi zenélést. Plakettjei közt találhatók Arany Jánosról, Hermán Ottóról, Benczúr Gyuláról, Szinyei Merse Pálról vagy Apponyi Albertről készült portrék. Jövedelméből kisebb múzeumnak is beillő műtárgy gyűjteményt teremtett meg.

Endre testvére végakarata és saját elhatározása alapján a hajdúszoboszlói református egyháznál tízezer koronás alapítványt tett. Ennek kamatából egy szegény, de tehetséges, magasabb tanulmányokat folytató helybeli fiatalt kívántak támogatni.

Budapesten halt meg 1923. február 6-án.

 

 

Hüse Károly

Ejtőernyős sportoló, katona 1940. február 5-én született Hajdúszoboszlón. Édesapja Hüse János mezőgazdasági dolgozó, édesanyja Gönczi Etelka. Az I. sz. Általános Iskolában 1954-ben végezte el a 8. osztályt. Szoboszlóról Budapestre vezetett az útja, ahol szakmunkásképző iskolába járt, péktanuló lett. Szakmunkás bizonyítványt 1937. júniusában szerzett. Ezután két évig szülővárosában a Kossuth utcai pékségben dolgozott. Ekkor már az ejtőernyőzés szerelmese volt.

Szolnokon 1978. május 28-án 6262. alkalommal ugrott ki a repülőgépből. Ez volt az utolsó kísérlete. Az ejtőernyője nem nyílott ki. Gyakorlás közben hősi halált halt. Hajdúszoboszlón katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a köztemető díszsírhelyén.

Emlékére rendezik meg Hajdúszoboszlón a róla elnevezett ejtőernyős­repülős rendezvényeket.

 

 

Kecskeméthi Balázs

A Szejdi-dúlás idején városi hadnagy. Származása, családja adatai ismeretlenek. Vezetékneve alapján arra következtethetünk, hogy kecskeméti származású. Mivel 1660-ban városi hadnagy, igen valószínű, hogy szülei az első letelepedő hajdúk között lehettek. Így Ő 1625-30 körül Szoboszló városában születhetett.

Lakóháza a Nagy utcában (Kossuth utca) volt. Hagyatékán 1670. május 12-én osztoztak meg örökösei, úgymint fia Mihály, és felesége Kecskeméthi Balázsné. Ők csak úgy vészelhették át Szejdi pasa pusztítását, hogy mint a Szoboszlóiak nagy része, a törökök jövetele hírére biztonságosabb helyre menekültek.

Kecskeméthi Balázs mintegy 300 hajdújával Kis-Szoboszló templomerődjében szállt szembe a török túlerővel. Valamennyien ott haltak meg 1660. április 29-én.

Hajdúszoboszló első és legnagyobb hőseinek egyike.

Az egykori küzdelem színhelyén - ma a Közgazdasági Szakközépiskola előkertjében - létesített emlékhelyen az ősi templom köveire elhelyezett emléktábla őrzi Kecskeméthi Balázs és hős vitézei emlékét.

 

 

Kenézy Gyula

Egyetemi tanár, szülész-nőgyógyász orvos. Hajdúszoboszlón született 1860. január 4-én. Édesapja Kenéz János, édesanyja Debreczeni Zsuzsanna.

Az elemi iskola és a gimnázium első két osztályát Szoboszlón végezte, majd a Debreceni Református Kollégiumban folytatta és a Késmárki Evangélikus Líceumban fejezte be gimnáziumi tanulmányait. A budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. Ezután négy évig a pesti szülészeti klinikán dolgozott.

Amikor 1927-ben a klinikája teljesen elkészült, Kenézy Gyulát súlyos betegség támadta meg. Már nem tudta minden erejét a klinika vezetésére és az új szülész-orvos nemzedék nevelésére fordítani. Az 1930. évben nyugalomba vonult. Közben elveszítette feleségét és egyetlen leányát. A Poroszlai úton lévő otthonában egyedül élt elhagyottan, mindent és mindenkit elveszítve. Debrecenben halt meg 1931. november 26-án.

 

Kígyós Sándor

 

Debrecenben született 1943. július 7-én. Gyermekéveit Hajdúszoboszlón töltötte. Tősgyökeres szoboszlói családból származott. Édesapja Kígyós Sándor tanító, majd megyei oktatási-művelődési osztályvezető. Édesanyja Tóth Imre tanító leánya, Ilona. Édesanyja korai halála miatt (1949) apai nagyanyja segített a háztartás vezetésében, és gondozta az árván maradt gyerekeket. 1954-ben apja Debrecenben kapott állást, s attól kezdve ott élt tanulmányai befejezéséig. Középiskolai tanulmányait a debreceni Vegyipari Technikumban kezdte. Ezzel párhuzamosan beiratkozott a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola klarinét szakára. Ezt követően végezte a tanítóképző népművelés-könyvtár szakát. Végül a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

 

 

Kovács Gyula

 

 1860. október 2-án született Hajdúszoboszlón, apja Kovács Miklós földbirtokos, táblabíró, hajdúkerületi alkapitány. Anyja D. Borbély Zsuzsanna. 1848-ban Hajdúszoboszló követe az országgyűlésben, a kormánypárt berkeiben működött, 1848 őszétől részt vett a honvédség szervezésében. A forradalom és szabadságharc bukása után hosszú ideig a debreceni kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke.

Elemi iskoláit Hajdúszoboszlón, gimnáziumi tanulmányait Hajdúböszörményben, Brassóban és Késmárkon végezte, jogi diplomát Debrecenben szerzett. A Debreceni Királyi Járásbíróságon dolgozott, mint fiatal jogi diplomás, ezt követően Hajdú-vármegye közigazgatásában kapott szerepet, előbb, mint gyakornok, majd 1884-től szolgabíró, megyei másodjegyző. Ekkor mindössze 24 éves. Mint megyei közigazgatási szakember, Hajdúdorog alpolgármestereként vezényli le a hajdútelepülés nagyközséggé való átalakulásának folyamatát.

 

 

Kovács Máté

Hajdúszoboszlón született 1906. november 11-én, egy ötgyermekes parasztcsalád első gyermekeként. Édesapja Kovács Máté és édesanyja Korpás Lídia földműves munkával biztosított megélhetést a családban nevelődő két leány és három fiú gyermek számára. Édesapja az I. világháborúban - már 1914-ben - hősi halált halt.

Alkotóereje teljében, 1972 augusztus 29-én a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége budapesti ülése idején ragadta el a halál. Nem csak tanítványai, hanem a magyar könyvtáros szakma egésze pótolhatatlan veszteségként élte meg távozását.

(2006. november 10-11. között rendezték meg, születésének századik évfordulója alkalmából, azt a konferenciát, melynek másnapján emléktáblát avattak Kovács Máté, a tudós tanár, könyvtárigazgató és művelődéspolitikus emlékére, a Róla elnevezett hajdúszoboszlói művelődési központ és könyvtár falán.)

 

Mészöly Géza

A magyar művészettörténet, a tájképfestészet nagy alakja, akiről eddig elfelejtkeztek Hajdúszobosz- lón, ahova pedig több szállal is kötődött. Abba a szoboszlói élvonalba tartozik, ahova Hőgyes Endre orvosprofesszor, Acsády Ignác történész, Szép Ernő költő, Szabó László szobrász. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és Székesfehér- váron találhatók. Régen megérdemelt volna egy emléktáblát vagy egy utcaelnevezést, a Bocskai Múzeumban sincs nyoma.

Sajnos súlyos tüdőbaj támadta meg, s 1887. november 17-én, élete 44. évében Jobbágyiban elhunyt. Már el kellene jönni annak az időnek, hogy kedves nevelő és művészi alkotásokra ihlető városa, Hajdúszoboszló is valamilyen formában őrizze emlékét.

 

 

Miskolczi László

Hajdúszoboszlón született 1923. október 16-án. Édesapja Miskolczi Dániel borbélymester volt. A Szilfákalja elején lévő fodrászüzletébe jobbára tisztviselők, tanítók és a városi középrétegekhez tartozó emberek jártak. Édesanyja, Vas Mária a háztartást vezette és három gyermekét nevelte. A helybeli elemi és polgári iskolába járt. 1974-ben Munkácsy-díjat kapott.

Életében mindösszesen négy egyéni kiállítást mutathatott be. Hajdúszoboszló művészetek iránt érdeklődő közönsége is csak halála után ismerhette meg alkotásait. Válogatott műveiből felesége, Ryzmann Mária közreműködésével és segítségével a helybeli galériában nyílt állandó kiállítása. Budapesten halt meg 1988. július 7-én.

 

 

 

Fehér Gábor

"Fehér Gábor 1893. április 27-én született Hajdúszoboszlón. Régi hajdú családból származott. Apja városi tisztviselő volt, maga is irodalomkedvelő, irogató ember, aki hosszú időn át lapszerkesztőként is tevékenykedett városában (Szoboszló és Vidéke, stb.). A literátus hajlamot tehát családi örökségként hozta magával.

 

Nagy Lajos

Tisztviselő, gazdálkodó, városáért hősi halált szenvedett szoboszlói lakos volt. 1888. július 18-án született Hajdúszoboszlón. Édesapja Dr. Nagy Károly, kabai ügyvéd második házasságából született.

Nagy Lajos tiszteletére 1984-ben a város lakossága nevében, az akkor már Közgazdasági Szakközépiskola falára, emléktábla került elhelyezésre.

 

Oborzil Edit


 

Hajdúszoboszlón született 1921. augusztus 8-án. Édesapja, Oborzil Gyula, városi állatorvos, a közélet jeles alakja volt. Édesanyja, Parti Nagy Erzsébet, régi szoboszlói gazdálkodó családból származott.

1996-ban megbetegedett. Kész állapotban lévő harangjait Hajdúszoboszló városának, adományozta. Ezek egy része látható a Szent István parkban 1999-ben felállított harangházban. Oborzil Edit Budapesten halt meg 1996. február 19-én. Földi maradványait Hajdúszoboszlón helyezték végső nyugalomra egy családi sírboltba 1996. március 1-én.

 

Pávai-Vajna Ferenc

 

1886. március 6-án született Erdélyben, a Nagyenyed melletti Csongván. Élete alkonyát a Tolna megyei Máza egyik szegényes bányászházában töltötte, 1964 január 15-én kísérték utolsó útjára. A kezdet és a vég között egy olyan kivételes életpálya rajzolódik elénk, amelynek kohójában eggyé ötvöződött az igéretes tehetség romantikája a folyton megújuló hivatástudattal, az elért s csak remélt sikerek sora a mellőzöttség, a magára maradottság fojtogató keserűségével.

Küzdelmes életét 1964. január 12-én fejezte be a szekszárdi kórházban, és három nappal később a mázai temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálának oka szívtrombózis volt. A fehér szakállú és alacsony termetű, "különös öltözékű" öregember, kezében agyonhasznált aktatáskájával, hosszú nyelű geológus kalapácsával több már nem járta a Máza környéki tájakat, ahol visszaköszönt neki minden darab kő, minden dombhajlat és hegygerinc..

 

 

Pénztáros István

 

Karcagon született 1857. július 27-én. Édesapja, Prihisztál János még születése évében meghalt. Édesanyja egyedül nevelte és iskoláztatta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Karcagon végezte. Jogi képesítést az Egri Jogakadémián szerzett. Nevét ezekben az években magyarosította. Az akadémiai tanulmányai befejezése után 1882-ben került Hajdúszoboszlóra. Előbb Tury Albert ügyvéd mellett joggyakornokoskodott, majd 1888-ban városi rendőrkapitánnyá választották. Tíz évvel később Hajdúszoboszló főjegyzője lett. Ezt a tisztséget 22 éven át haláláig viselte. Hivatali kötelességét példás szorgalommal és felelősséggel látta el. Ezért a város lakossága nemcsak tisztelte, de szerette is.

Irodalmi munkásságát elbeszélései alkották, írásai újságokban, az Új Időkben és más folyóiratokban jelentek meg. Témái a kortársadalmi életéből vett történetek, valamint Hajdúszoboszló múltjának eseményei. Könyvalakban jelent meg: "Szoboszlói ördöngős Anna boszorkánypere" c. műve. Az 1700-as évek elején játszódó kalandos, romantikus történet valós alapja a város jegyzőkönyvében található meg. Az 1848-49-es szabadságharc eseményeit a "Derűs és Borús napok" elbeszélés sorozatban írta meg. Ördöngős Anna történetét az 1970-es években az irodalmi színpad is bemutatta. Váratlanul halt meg 1910. szeptember 3-án. Sírja a vénkerti temetőben van.

 

Rakodczay Pál


 

Tanító-tanár, színházigazgató, színikritikus. Nem hajdúszoboszlói származású személy, csupán három évig tanított az itteni polgári iskolában. Különleges működési és érdeklődési területe folytán mégis érdemes életútjának legfontosabb állomásait felsorolni. Pesten született polgári családból 1856. június 15-én. Korán özvegységre jutott édesanyja nevelte. Gyermekkorában megismerte a zene, az irodalom a színészet érdekességeit. Elhatározta, hogy színész lesz. A gimnázium negyedik osztálya után abbahagyta tanulmányait, hogy nagy álmát megvalósítsa. Ehhez azonban pénzre volt szüksége. Könyvkereskedősegéd lett, és hét éven át gyűjtögette a pénzt a színészetre. Közben leérettségizett és katona is volt. Jelentkezett a Színi Tanodába, de nem vették fel.

Szentendrei otthonában Rakodczay Pált 1921 áprilisában meglátogatta Jászai Mari művésznő, akiről többször is írt. A színészet a színház szerelmese akkor már betegeskedve nagy nyomorban élt. Szentendrén 1921. június 6-án meghalt.

 

Rácz György

 

 

Szabó László

 

Szobrászművész. Debrecenben született 1917. szeptember 8-án. Édesapja Szabó László gazdálkodó, anyja Bodnár Eszter. Hajdúszoboszlón 14 éves koráig élt, aztán Debrecenben lakott, ott érettségizett. 1940-43 között jogot tanult a debreceni egyetemen. A frontvonal közeledtével 1944-ben Siófokra távozott. A háború vihara onnan is tovább sodorta Bécsbe, majd Svájcba. 1947 nyarán Franciaországba került, ahol életútja döntő fordulatot vett. Egy lebombázott székesegyház helyreállításában vett részt, amikor is a középkori kőfaragók alkotásai felkeltették érdeklődését.

Magyarságát soha, sehol sem tagadta meg. Nevét nem változtatta meg. Magyarországon először 1968-ban Budapesten volt kiállítása. Hajdúszoboszlóra 1970-től járt haza. A Napisten c. szobrát 1972-ben a városnak adományozta és ez a Csónakázó tó vizében lett felállítva. Ezután széles körben ismerős alakja lett Hajdúszoboszló társadalmának. A Bocskai utcán vásárolt és felújított háza előkertjében naponként láthatták alkotásait az arra járók. Művészeti törekvéseit a szobrászat és az építész összehangolása kísérte. Az anyagot a természet különös átalakító munkájához hasonlóan kívánta formálni. Sokféle terve megvalósítására a sors kevés időt engedélyezett számára. Az 1980-as években betegség támadta meg, és 1984. december 17-én meghalt. Párizs mellett, Ravanelben temették el december 20-án.

 

Szívos Béla

Református lelkész, tanár, hírlapíró. Hajdúszoboszlón született l846. május 7-én. Édesapja Szívos Mihály református lelkész, aki 1843-ban Kunmadarasról került Hajdúszoboszlóra, édesanyja Váradi Judit.

Szívos Béla Budapesten halt meg, 1912 április 1-én. Végakarata szerint Hajdúszoboszlón temették el április 9-én, a vénkerti temetőbe.

 

Szép Ernő

Ő az 1884-es esztendő egyik középső napján, június 30-án. Tíz év, tíz tehetség, összefogó köldökzsinóruk a Nyugat. A nyugat gyermekei voltak abban a tekintetben, hogy az európai kultúra szintjén álltak, s a Nyugat lett gyermekük, az új irodalom, az új művészet orgánuma.

Szép Ernő Huszton született, de apai és anyai ágon egyaránt az Érmellékről származott - Ady szülőföldje, a hepe-hupás vén Szilágyság mellől, közel a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek szülőfalujához.

Sorra jelennek meg művei: 1988-ban Szoboszló kiadásában a Felnőtteknek című önéletrajzi regénye, melynek minden sora Szoboszlóról és az áldott gyermekkoráról szól, amelyben utoljára volt boldog, s ez boldogsága 1941-ben mikor e művet írta, lefedte, eltakarta a férfi boldogtalanságát, végtelen szomorúságát. 1989-ben Réz Pál újra kiadja összes verseit, Hét szín címen, 1992-ben Márványi Judit és Benedek Mihály Kispanasz címen jelentetett meg kisprózájából, örömünkre olyanokat is, melyeket sem kötetben, sem folyóiratokban nem olvashattunk eddig. 1995-ben Bárdos László gondozásában a Magyar Költészet Kincsestára sorozatban az Összegyűjtött versek, 1996-ban a Magyar Próza Klasszikusai sorozatban Lila akác című regényét jelenteti meg az Unikornis Kiadó, a Magyar dráma gyöngyszemei sorozat 2. kötetében, melyet ugyanaz a kiadó bocsájtott útjára 1995-ben a Május és a Kávécsarnok, két egyfelvonásos Szép Ernő gyöngyszem is helyet kapott. Gyönyörű sorozat, melynek méltó folytatása mellszobrának felállítása a nevét viselő kollégium udvarán, a Közgazdasági Szakközépiskola közelében, az ifjúság valóságos és jelképes útvonalán, hogy nap, mint nap megmutathassa neki arcát, s tanulhasson tőle - reményeink szerint - szép emberséget, hasznos és boldog életet.

 

 

Thököly Imre

Gróf, Felső- Magyarország és Erdély fejedelme. Késmárkon született 1657. szeptember 25-én. Édesapja Thököly István felvidéki főúr, a Habsburg ellenes szervezkedések egyik fontos személyisége. Nagy vagyonára a bécsi udvar szemet vetett. Egyik erősségét, Likava várát a császáriak ostrom alá vették. Innen sikerült a 14 éves Imre grófot kiszöktetni. Erdélybe menekült. Alig volt 20 éves, amikor a kuruc hadak közt a Felvidéken jelentős sikereket ért el a császári csapatokkal szemben. Ezzel valójában már az 1670-es évek­ben elindította a Habsburg ellenes függetlenségi harcot.

1680. január 8-án Hajdúszoboszlón a kuruc hadak fővezérévé választották. Ez év nyarán csapatai a Felvidéken portyáztak és elfoglalta Késmárkot. 1682-ben házasságot kötött I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával, így a hatalmas Rákóczi vagyon is a függetlenségi harc támogatását szolgálhatta. Ebben az évben a török segítségével, Füleken Felső-Magyarország fejedelmévé választották. A szultán királyi címet adott neki, de ezt ő nem használta.

A török 1683-ban ostrom alá vette Bécset. A próbálkozás vereséggel végződött. Ez Thököly és a függetlenségi harc sorsát is megpecsételte. A törökök ellen megindult nagy császári támadás során kurucai átpártoltak a császáriakhoz, nem kapott segítséget a törököktől sem. A szultán 1683-ban Nagyváradon elfogatta Thökölyt azzal a céllal, hogy a császáriaknak kiadja. A felső-magyarországi fejedelemség összeomlott. Zrínyi Ilona, aki Munkács várát éveken át hősiesen védte a Habsburg csapatok ellen, kénytelen volt azt feladni. Két gyermekét Rákóczi Ferencet és Ilonát Bécsbe vitték.

Thököly Imre török segédlettel 1690-ben visszatérhetett Erdélybe, ahol fejedelemmé választották. Néhány hónap múlva azonban a király csapatai kiszorították az országból. Ez idő alatt egy elfogott osztrák generális ellenében sikerült feleségét is kiszabadítani. Tovább harcolt a törökök oldalán a Habsburgok ellen, de ezeket a küzdelmeket nem kísérte szerencse. A törökök veresége után 1699-ben megkötött karlóczi béke

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár